Kapaszkodnék valamibe,kapaszkodnék a tavaszba,egy lány hosszú hajába.Kapaszkodnék pohárba, asztalba.Egy lány ül velem szemben,még nem tudja, mi a szerelem,az ezredvég bágyadtan sütkérezik a haján.Barna levelek zördülnek a szélben,az óra pontos időt mutat.Ülünk némán, mint a szerzetesek.Odakinn…

bennünk mindig összeütközik az oszlopok talpa és csúcsa utánad nézek a partról ahonnan elindultál kiáltásom félig földbe ásott oroszlán s a forró szelek sziszegő füvekkel bevontak zöld homok szorításuk helyén a testem intek feléd halakká válnak ujjaim szempilláim sebből kiálló fércek bolyongok…

Csodálatosan békés délután.Benne van teljes életünk.Ülünk egymással szemben,beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok,mint világ fölött lebegőmadár. Te átlátszó vagy,tiszta, mint a levegő, mint üvegkorsónk friss vize,melyen átcsillan a nap.Én szomjas vagyok,s te nem tagadod meg tőlem magadat.

Ha majd elunja magát ez a hatalmas testű nagy és kitartó Télnek nevezett fehérség hogy a fölöttünk még regnáló ám fölöttébb olvadékony hatalmát végérvényesen fölajánlja a Napnak mely kíméletesen ágyúkat vontat ama stratégiai pontokra honnan a szikrázó s mindent beborító fehér tartományt tisztességes…

Hatalmas gyümölcsfa.  Köd előtte, Magyarország utána.  Haynau Coca-colát iszik