Éjszaka van, már nem botladozom, amikor visszatérek. Az ő
barátai között voltam, a sötét út sima, az ő emlékezetére, erős és
megvilágosult testvérei emlékezetére emelem a lábam.
Ismétlem, az ő emlékezetére, akit nem tudok elfelejteni. Éhesek
voltunk a kenyérre és a szavaira, megtörtük a kenyeret és ittuk a
bort. Egyre józanabb és jótékonyabb lett a mámor. Minden,
ami távol van, számunkra közeli lett. És minden, ami közel
van, eltávolodott tőlünk. A búza érni kezdett, és a tőke bort
adott nekünk. Fejünk megvilágosodott, és friss vértől szaglott a
jövő. Tudtuk, hogy nem csak a töviskoszorú miatt szép
férfifején. Jó, hogy Picasso nem festette le, mert valahol
Brazíliában vagy Grúziában vagy a baszkok között bujkál.
Egy napon majd felhagy a jelzésekkel és fantomokkal. Aztán
csatlakozik minden utazó társasághoz. Más érthetetlen tetteket
is végrehajt. Senkinek sem reszketett jobban a szája széle azon a
jeles éjszakán, mint az enyém.

Csordás Gábor fordítása