Csempészfurgon

Székely János: Öröksakk

2015. április 01. - Csempészfurgon

 

Egy lépésből adhattam volna mattot.
Ellenfelem már régen verve volt.
Fejünk feszült, és ijedt mozdulattal
A képletes világ fölé hajolt.
És akkor szürke fény villant szemében,
S megnyúlt és felnőtt az egész alak.
Odébb lökött egy ártalmatlan bástyát,
És felnézett, és azt motyogta: sakk.

Ki kellett lépnem. Fogtam a királyt,
És odébb toltam (s szántam módfelelt,
Hogy ekként nyújtja hitvány életét,
Mely biztosan és végleg elveszett).
Sötétre léptem, mondom, a királlyal,
S vártam, hogy most majd megadja magát.
Ehelyett újra felkapta a bástyát,
És – sakk! és – sakk! – még öt lépésen át.

S tűnődni kezdtem: ugyan mit tegyek?
Miképpen vessek játékának véget?
Hogy védhetem ki pimasz sakkjait?
Mit léphetek, hogy végül is kilépjek?
S nem szűnt azóta bennem az az érzés,
Mely elöntött e töprengés alatt:
Nem, nem lehet már mattomat beadnom,
Mert mindörökre sakkban tartanak.

A bejegyzés trackback címe:

https://csempeszfurgon.blog.hu/api/trackback/id/tr77328156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása