Ágyazástól ágyazásig élni
háromlépésnyi területen,
hol panasz már nem hangzik,
sem litánia, csak padlórecsegés.
Belesimulni a környezetbe,
rejtő színt ölteni, cselekedni.
Ágyazni, etetni, altatni, ágyazni.
A lélek itt néma, a lélek
másutt sem más.
Jó lenne alkudni a lélekre.
Mondani egy összeget, mértékegységet,
felismerni, mennyiért kell még,
s mennyiért nem.
Távozóban hallani, na jó,
akkor vigye annyiért,
s töprengeni, még megérte-e neki,
vagy csak szabadulni akart
az utolsó darabtól;
sürgette a záróra.
Jó lenne így élni,
jó lenne két ágyazás között
így élni. Meglátni az ágy mintázatát,
amely kiégett rét az éjszakában,
ahol hajnalban a fűszálak
nem hajlanak meg a harmattól,
mert az ágy perzsel,
mert az ágy száraz szikkadás.
Jó lenne hallani a padlórecsegést,
az ügyetlen tücskök muzsikáját,
jó lenne erről mesélni,
meg arról, hogy három lépés,
hogyan nem lesz birodalom.
